Immár hagyományosan a decemberi ünnepek előtt érkezik postaládáinkba és a szalézi templomokba, intézményekbe a Szalézi Értesítő, hogy beszámoljon az adott év utolsó negyedévének szalézi eseményeiről. Idén volt a szaléziak magyarországi letelepedésének száztizedik évfordulója, valamint fokozottan odafigyeltünk a laikusok jelenlétére Don Bosco családjában, így különösen érdekes volt visszatekinteni arra, hogy milyen gazdag munka folyik jelenleg is tartományunkban.

A Szalézi Értesítő ez a száma az egyik, Boldog Sándor Istvánról elnevezett iskola ereklye-elhelyezési ünnepéről szóló beszámolóval kezdődik. Éppen tíz éve avatták őt boldoggá. Ugyanakkor az ő személye sem, és Don Bosco személye sem csupán a múlté, ellenkezőleg: a jelené és a jövőé is. Talán ezért is fogalmaz a rendfőnök atya a kilencéves kori álomról úgy, hogy „a jövő emléke”.

Rengeteg szép esemény gazdagítja magyar Szalézi Családunk életét, melyek hátterében mindig fontos, hogy lelkiség álljon. Ezért – a teljesség igénye nélkül – utalnék néhány erősen lelki vonatkozású eseményre, amelyek ebben az Értesítőben fölbukkannak. Ilyen Ági nővér örökfogadalma, az őszi animátortalálkozó „A boldog” színdarab, „A harmadik lépés”, de valójában minden cikkben említett esemény hátterében ott található valamilyen elkötelezett, áldozatos, imádságos munkálkodás, amely egy nagy, közösségi, szalézi álomnak a gyümölcse.

A közelmúltban meghirdetett 29. Egyetemes Káptalan összehívó levelében megfogalmazza a rendfőnök úr a közeljövő elmélkedési témáját a Szalézi Család számára: „Szenvedéllyel Jézus Krisztusért, elkötelezetten a fiatalokért”. Szalézi hivatásunk hűséges és prófétai megélésére szólít mindnyájunkat, hogy folytassuk azt az egész életet értelemmel kitöltő kalandot, amire egykor Don Bosco kapott megbízást (részlet Andrásfalvy János tartományfőnök atya beköszöntő leveléből).